Szia! Mi Márk és Anna vagyunk, a PIPU Farm mögött álló páros.

Minden külön kezdődött

Mindketten falun nőttünk fel, de külön külön éltük a gyerekkorunkat. Bár akkor még nem ismertük egymást, nagyon hasonló élményeink voltak.

A burgonyaszedés, a kukoricatörés, a disznóvágás, a tyúkvágás, a kerti munka és a vidéki élet természetes része volt a mindennapjainknak. Akkoriban ezek sokszor inkább feladatnak tűntek, mint élménynek.

Ma már tudjuk, hogy ezek formálták azt, akik lettünk.

Két életből egy közös történet

Ahogy felnőttünk, mindketten elhagytuk a vidéket.

Külön utakon indultunk el, próbáltuk felépíteni a saját életünket. Városba költöztünk, munkát kerestünk és dolgoztunk, mint nagyon sokan mások.

Aztán találkoztunk.

Onnantól kezdve már közösen kezdtük el építeni a jövőnket.

Összeköltöztünk, albérletbe mentünk, dolgoztunk, terveztünk, és hittük, hogy jó úton járunk.

Öt évet éltünk együtt albérletben. Rengeteg közös emléket szereztünk, de egyre inkább azt éreztük, hogy valami hiányzik.

Rájöttünk, hogy ez nem a mi életünk

Reggel munkába mentünk, délután hazajöttünk, másnap pedig minden kezdődött elölről.

Éltünk, hogy dolgozhassunk, és dolgoztunk, hogy élhessünk.

Csakhogy közben egyre kevesebbet éltünk igazán.

A napjaink nagy részét négy fal között töltöttük. Ha egy kis természetre vágytunk, autóba kellett ülnünk, hogy eljussunk egy parkba vagy egy közeli erdőbe.

Ekkor kezdtük igazán megérteni, mennyire hiányzik nekünk az a világ, amiben felnőttünk.

Egy ponton kimondtuk.

Nem ezt az életet szeretnénk.

Nem nagyobb lakásra vágytunk.

Nem drágább autóra.

Hanem arra, hogy reggel madárcsicsergésre ébredjünk, legyen saját udvarunk, saját kertünk, és újra közel érezzük magunkat a természethez.

---

Megtaláltuk az otthonunkat

Így kezdődött a kertes ház keresése.

Sok ingatlant megnéztünk, mire végül rátaláltunk erre a csengersimai házra, amelyhez egy 2200+ négyzetméteres telek tartozott.

Szinte azonnal tudtuk.

Ez lesz az új otthonunk.

Érdekes, hogy ekkor még eszünk ágában sem volt gazdálkodni.

A terv nagyon egyszerű volt.

Néhány gyümölcsfa.

Egy veteményes.

Sok zöld.

Nyugalom.

És végre egy saját hely, amit a magunkénak nevezhetünk.

---

Csak tíz tyúkot szerettünk volna

Aztán telt az idő.

Egyik nap megszületett az ötlet, hogy jó lenne tartani tíz tyúkot. Nem többet.

Pont annyit, hogy legyen saját tojásunk, mert a bolti tojást már nem szerettük volna tovább vásárolni.

Megépítettük az első tyúkólat.

Persze nem akármilyet.

Olyat, ami akár a Pinteresten is megállná a helyét.

Beköltöztek az első fiatal pipuk.

Néhány hónappal később megérkeztek az első tojások.

Hihetetlen érzés volt.

---

Innen már nem volt megállás

Legalábbis ezt hittük.

Aztán egy hideg januári napon valami megváltozott.

A mai napig nem tudjuk, honnan jött az ötlet, de egyszer csak kimondtuk.

„Tíz tyúk nekünk nem lesz elég.”

Nem csak a tojásukat szerettük volna fogyasztani.

A tojótyúkjainkat pedig semmiképpen sem akartuk levágni csak azért, hogy egy vagy két vasárnap húsleves kerüljön az asztalra.

És itt jön egy fontos információ.

Én, Márk, rajongok a húslevesért.

Annyira, hogy néha azt gondolom, nem is vér folyik az ereimben, hanem húsleves. Bár ezt tudományosan még senki sem vizsgálta meg. 😀

Ekkor döntöttük el, hogy veszünk egy keltetőgépet.

Azt gondoltuk, ennyi lesz.

Nem ennyi lett.

Érkeztek a naposcsibék.

Aztán még több naposcsibe.

Újabb keltetések.

Újabb ötletek.

Újabb tapasztalatok.

És még több Pipu.

---

Ma már több mint száz PIPU szaladgál az udvaron

Mire észbe kaptunk, már nem tíz tyúkunk volt.

2026 júliusára már több mint 110 kis és nagy Pipu lett a gazdaságunk lakója.

És valami azt súgja, hogy ez a szám még messze nem a végállomás. 😀

---

Ismerjétek meg Lokit

Közben a családunk is bővült.

Érkezett Loki.

Az eredeti feladata az lett volna, hogy vigyázzon a házra.

Loki viszont ezt egy kicsit máshogy értelmezte.

Szerinte az ő feladata a simogatás begyűjtése, minden összerágás, a pusztítás, a pocaksimogatás és minden vendég szeretettel történő üdvözlése.

Ha Loki életéről dokumentumfilm készülne, valószínűleg Morgan Freeman narrálná.

„Mindent csinál, csak éppen azt nem, amiért alkalmazták.” 😀

---

A gazdaság mellett egy házat is építünk

És mintha mindez nem lenne elég…

2024 óta folyamatosan újítjuk fel a házat is.

Lassan.

Lépésről lépésre.

Ahogy az időnk és a lehetőségeink engedik.

Sokszor egyik kezünkben fúrógép van, a másikban tyúktáp.

Délelőtt betonozunk.

Délután állatokat etetünk.

Este videót vágunk, képeket szerkesztünk.

Másnap pedig kezdődik minden elölről.

---

Miért hoztuk létre a PIPU Farmot?

Pont ezért indítottuk el a PIPU Farm közösségi oldalait.

Nem azért, hogy egy tökéletes gazdaságot mutassunk.

Nem azért, hogy úgy tegyünk, mintha mindenhez értenénk.

Hanem azért, hogy megmutassuk a valóságot.

A sikereket.

A hibákat.

Azokat a pillanatokat, amikor valami elsőre nem sikerül.

És azokat is, amikor egy hosszú nap végén elégedetten nézünk körbe, mert tudjuk, hogy ma is tettünk valamit a közös álmunkért.

Hiszünk benne, hogy a vidéki élet aranyat ér.

Nem azért, mert mindig könnyű.

Hanem azért, mert valódi.

Mert minden nap tanít valamire.

Mert közelebb visz a természethez.

És mert olyan élményeket ad, amelyeket semmilyen városi kényelem nem tud pótolni.

---

Ez még csak a kezdet

Ha velünk tartasz, akkor nem egy kész gazdaság történetét fogod látni.

Hanem azt, hogyan épül fel lépésről lépésre.

Még mi sem tudjuk, hová vezet ez az út.

De egy dolgot biztosan tudunk.

Nagyon örülünk, hogy velünk tartasz.

Üdvözlünk a PIPU Farmon! 🐔🌿