Megéri tyúkokat tartani?
Ha csak a pénzt nézzük, akkor valószínűleg nem.
Sőt, ha mindent becsületesen kiszámolunk, könnyen lehet, hogy egy bolti tojás vagy egy megvásárolt csirkehús olcsóbb lenne, mint amit mi magunk előállítunk.
Mégis tartunk tyúkokat.
Sőt, mi több, szeretjük csinálni.
Mert számunkra a tyúktartás soha nem csak arról szólt, hogy legyen otthon tojás vagy hús.
Ha csak a pénzt nézzük
A tyúktartás elsőre egyszerűnek tűnik.
Van néhány tyúk, adsz nekik enni, vizet, összeszeded a tojást, és kész.
A valóság azért ennél kicsit más.
Kell egy megfelelő ól. Kell kifutó. Kerítés. Etető, itató. Takarmány. Alom. Időnként vitaminok, féregtelenítés, különböző kezelések. Figyelni kell az állatokra, észrevenni, ha valamelyik nincs rendben.
És ott van az idő is.
Minden nap foglalkozni kell velük.
Esőben, hidegben, nagy melegben is.
Nyáron például különösen oda kell figyelni a vízre és az árnyékra. Ha kint 35-40 fok van, nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy „majd megoldják”. Friss víz, árnyékos hely és megfelelő körülmények kellenek.
Ezek mind költségek és mind idő.
Ha pedig valaki mindent összead, könnyen arra jut, hogy anyagilag nem biztos, hogy megéri.
Akkor kinek éri meg?
A nagyüzemi termelés teljesen más világ.
Ott minden a hatékonyságról szól. Minél gyorsabban nőjön az állat, minél kevesebb költséggel, és minél hamarabb eljusson a feldolgozóba.
A nagyüzemi rendszernek ez a feladata.
Mi viszont nem így gondolkodunk.
Nálunk nem az a cél, hogy minél gyorsabban legyen belőlük hús.
Azt szeretnénk, hogy amíg nálunk vannak, addig jó életük legyen.
Legyen helyük mozogni. Kapirgálhassanak. Porfürdőzhessenek. Keresgélhessenek a földben. Legyen lehetőségük a természetes viselkedésükre.
Ez viszont több munkával jár.
És bizony több pénzbe is kerül.
A PIPU Farm nálunk nem csak a tyúkokról szól
A PIPU Farm alapja egyszerű.
Szeretjük a természetet, szeretünk állatokkal foglalkozni, szeretünk építeni, barkácsolni és folyamatosan tanulni.
Nem minden tökéletes.
Nem is akarjuk azt mutatni, hogy nálunk minden egy tökéletesen megtervezett farmon történik.
Sok mindent saját kezűleg készítünk el. Javítunk, építünk, alakítunk.
Ha szeretnéd jobban megismerni, kik vagyunk, hogyan indult a PIPU Farm, és mi áll az egész mögött, a PIPU Farm bemutatkozásában részletesebben is mesélünk rólunk.
Ha kell egy új megoldás a kifutóhoz, megpróbáljuk megcsinálni.
Ha valamin változtatni kell az ólban, megoldjuk.
És közben folyamatosan tanulunk.
Mert az állattartás szerintünk nem arról szól, hogy egyszer kialakítunk mindent, aztán hátradőlünk.
Figyelni kell.
Az állatokra, az időjárásra, a környezetre és arra is, hogy nekünk mi működik a legjobban.
Nem csak csirkéket látunk az udvaron
Talán kívülről furcsán hangzik, de egy idő után az ember megismeri a saját állatait.
Tudod, melyik tyúk milyen.
Van, amelyik mindig ott van, ahol történik valami.
Van, amelyik félénkebb.
Van, amelyik kíváncsian odajön, amikor dolgozol.
És vannak a kakasok is, akiknek természetesen megvan a maguk szerepe és helyük a csapatban.
Néha csak állsz az udvar szélén, és nézed őket.
Nem csinálsz semmit.
Csak nézed.
Ahogy kapirgálnak.
Ahogy keresnek valamit a földben.
Ahogy porfürdőznek.
Ahogy szaladnak egyik helyről a másikra.
Ahogy összegyűlnek valami körül, mert valaki talált valami érdekeset.
Ezek apró dolgok.
Mégis ezekből áll össze az egész.
És közben tojást is adnak
Persze ne felejtsük el azt sem, hogy a tyúkoknak van egy nagyon praktikus oldaluk is.
Tojást adnak.
A saját udvarunkból származó tojásnak számunkra egészen más értéke van.
Tudjuk, hol éltek azok a tyúkok, amelyek adták.
Tudjuk, mit kaptak enni.
Látjuk őket minden nap.
És amikor reggel bemegyünk a tyúkólba, ott van a friss tojás.
Ez önmagában is jó érzés.
De még mindig nem ez a legfontosabb.
Nálunk nem minden tyúk marad örökre
Mi általában körülbelül egyéves koruk körül adjuk a tyúkok egy részét családnak, barátoknak, vagy amikor szükség van rá, feldolgozzuk őket.
Van, amikor egyszerűen azért kerül sor erre, mert kiürül a fagyasztóláda.
Ez a gazdálkodás része.
Nehéz lenne úgy állatot tartani, hogy közben ne fogadnánk el: az állattartásnak van egy célja.
Mi megpróbáljuk ezt úgy csinálni, hogy az állatoknak addig is a lehető legjobb életet biztosítsuk.
Ez számunkra fontos.
Akkor mégis miért éri meg?
Mert van egy pont, ahol már nem lehet mindent pénzben mérni.
Munka után hazaérsz.
Fáradt vagy.
Kimegyünk az udvarra, és ott vannak.
A tyúkok szaladgálnak, kapirgálnak, porfürdőznek. Egyszerűen csak élik az életüket.
Talán ezt nem is kell tovább magyarázni. Inkább megmutatjuk.
Na, ez az, amit nem lehet kiszámolni.
Lehet, hogy nem olcsóbb. De más.
A saját állattartásnak nem feltétlenül az a legnagyobb előnye, hogy pénzt spórolsz vele.
Hanem az, hogy közelebb kerülsz ahhoz, amit megeszel.
Látod, mennyi munka van mögötte.
Megtanulod, hogy az élelmiszer nem csak egy csomag a bolt polcán.
Látod az állatot, gondoskodsz róla, eteted, tisztán tartod a helyét, figyeled az egészségét.
És közben te is tanulsz.
Türelmet.
Felelősséget.
Kitartást.
És talán egy kicsit azt is, hogyan kell lelassulni.
Ezért mondjuk azt, hogy nekünk megéri
Ha valaki azt kérdezi tőlünk, hogy „Megéri tyúkot tartani?”, akkor a válaszunk attól függ, mit értünk megéri alatt.
Ha azt kérdezed, hogy pusztán pénzügyileg megéri-e?
Valószínűleg nem.
Ha azt kérdezed, hogy kevesebb munkával jár-e, mint megvenni a boltban?
Biztosan nem.
Ha viszont azt kérdezed, hogy megéri-e reggel friss tojást gyűjteni, saját állatokat gondozni, látni őket szabadon mozogni, együtt dolgozni a gazdaságon, tanulni és közben olyan pillanatokat megélni, amelyeket nem lehet megvásárolni?
Akkor nekünk a válasz egyértelmű: igen.
Nem azért, mert olcsóbb.
Nem azért, mert könnyebb.
Hanem azért, mert többet ad annál, mint amit pénzben ki lehet számolni.
Ezért tartunk tyúkokat.
És ezért fogjuk továbbra is csinálni.
Mert nekünk megéri. Csak nem anyagilag.
